A mai Andocs környékén már a honfoglalás előtt éltek emberek. Az Árpád-korban a Győr-nemzetség Óvári-Keméndi ágának a birtokai közé tartozott, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben már plébániával szerepelt. 1391-ben Zsigmond király a lövöldi karthauziaknak adományozta e vidéket. Az 1536-ból az iratok három települést említenek: Egyházas – Andocsot, amely a toldi pálosoké, Nemes – Andocsot, amely Uzdy Mihályé és Ispán Mihályé, valamint Kápolnás – Andocsot, amely a lövöldi perjelé volt.
A törökök az 1500-as évek közepén érkeztek meg e területre, elűzve a lakosság egy részét. Feltehetőleg, az ott maradó családok összeköltöztek, így a török adószedők kevesebb adóházat tudtak összeírni. A hódoltság idején az andocsi lakosságot a papi teendőket ellátó laikusok, a liceátusok segítették katolikus hitük megtartásában.
1640-ben Jakusich György veszprémi püspök kezdeményezésére indult meg az andocsi misszió, melyet 46 évig a jezsuiták tartottak fenn, 16 plébániát és 56 helységet szolgáltak. 1643-ban P. Horváth János volt az első andocsi jezsuita atya, aki feljegyzéseinek tanúsága szerint üres plébániát és elárvult Mindenszentek templomát talált, ám a Szűzanya szobra épségben maradt. Az 1665-81 között a misszióvezető Horváth Miklós atya híres búcsújáróhellyé fejlesztette a kegyhelyet, amely Nyugat-Magyarországon ma is az egyik legjelentősebb. A török megszállást követően a jezsuitákat visszarendelték Pécsre, s a búcsújáróhely harminc évig gondozó nélkül maradt. Egy ideig az igali plébános szolgált Andocson is, mígnem a pusztulást látva a veszprémi püspök a ferenceseket rendelte a községbe. A négy apát szegényes missziós házát 1721-ben egy 12 szobás, új rendház váltotta fel, amely két év múlva a lángok martalékává vált. A mellette álló kápolna sértetlenül úszta meg a tűzvészt. A új kolostor alapkövét 1725 májusában tették le, s 15 éven át épült a ma is látható barokk stílusban. A gótikus kegykápolna a mostani templom szentélye lett. A templomot Padányi Bíró Márton, veszprémi megyéspüspök szentelte fel 1747-ben, s ekkor építették a templomhajóhoz a három harangot magába foglaló tornyot.
A templomhajóval egy időben építették a nagy kriptát is, ahol végső nyughelyet találtak a templom jótevői és báró Saarna Gottfried kuruc őrnagy, aki a Rákóczi-szabadságharc után a kolostorban talált menedéket.
A település 1726-tól a veszprémi püspökség birtoka volt, a század végére ezer fő fülé emelkedett a falu létszáma. Ekkor már római katolikus népiskola is volt Andocson. Az 1900-as évek elején a lakosság száma megközelítette az 1800 főt, annak ellenére, hogy az 1910-es években 111-en kértek kivándorlási útlevelet. Később, a csalódottan visszatérők állíttatták a templom előtti Szentháromság szobrot. Az első világháborúba 254 andocsi vonult be, s a harcokból 35-en nem tértek haza.
A civil szerveződések sorát 1894-ben az Iparoskör nyitotta meg, ezt követte az Olvasókör, az önkéntes tűzoltók, majd a lövész- és a leventeegyesület valamint a KALOT. 1948-ig működött a Hangya szövetkezet, az új gazdák hiteligényeinek kielégítését szolgálta a Hitelszövetkezet, a szarvasmarhatartást pedig a Tejszövetkezet. 1934-ben makadám utat építettek Karádig, Andocson pedig sportpályát avattak.
A második világháborút követő földosztásra 304-en jelentkeztek, részükre 1572 kh mezőgazdasági ingatlant osztottak ki, Németsűrűpuszta lakói ráadásul házhelyet is kaptak. Az 1872-től működő körjegyzőség önálló községi tanács lett 1950-ben, s ekkor alakult meg az első termelőszövetkezeti csoport Sztálin néven, majd két évvel később az Új Barázda. A későbbi termelőszövetkezeti összevonásokat  közigazgatási rendezés követte. A település fejlődése annak ellenére is lelassult, hogy itt alakították ki a térség egészségügyi központját. Az általános iskola nehéz helyzetbe került azzal, hogy zsúfoltságával nem törődve oda körzetesítették a karádi iskola felső tagozatát. Az oktatási intézmény alsó tagozata a nem iskolai célokra épült egykori zárda épületébe került. Az önálló közigazgatásért folytatott harcot 1988-ban koronázta siker, ekkor lettek önállóak, ám a fontos közösségi épületeket ekkor már nem tudták létrehozni. A németsűrűi külterületi lakott hely mellett Toldipusztát is Andocshoz csatolták. Mindkét helynek egy-egy képviselője van az önkormányzati testületben.

A római katolikus templom története

A török hódoltság idején 1640-ben Jakusich György veszprémi püspök kezdeményezésére indult meg az andocsi misszió, melyet 1686-ig a jezsuiták tartottak fenn, akik 16 plébániát és 56 helységet szolgáltak. 1643-ban P. Horváth János volt az első andocsi jezsuita atya, aki feljegyzéseinek tanúsága szerint üres plébániát és elárvult Mindenszentek templomát talált, ám a Szűzanya szobra épségben maradt. Az 1665-81 közötti időben Horváth Miklós atya vezette a missziót, és híres búcsújáróhellyé fejlesztette a kegyhelyet, amely Nyugat-Magyarországon ma is az egyik legjelentősebb.
Miután a török megszállást követően a jezsuitákat visszarendelték Pécsre, az akkor már ismert búcsújáróhely harminc évig gondozó nélkül maradt. Egy ideig az igali plébános szolgált Andocson is, mígnem a pusztulást látva a veszprémi püspök a ferenceseket a községbe rendelte, 1716-ban. A négy apát szegényes missziós házát 1721-ben egy 12 szobás, új rendház váltotta fel, amely két év múlva a tűz martalékává vált. A mellette álló kápolna azonban sértetlen maradt. A új kolostor alapkövét 1725 májusában tették le, s 15 éven át épült a ma is látható barokk stílusban. A gótikus kegykápolna a mostani templom szentélye lett. A templomot Padányi Bíró Márton, veszprémi megyéspüspök szentelte fel 1747-ben, s ekkor építették a templomhajóhoz a három harangot magába foglaló harang-tornyot. Az andocsi kápolna tehát már a török hódoltság idejétől látogatott búcsújáróhely, a hívek ezrével keresték fel a Mária-ünnepeken, Szent Ferenc és Szent Antal napján. A főbúcsú napja Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én vált hagyománnyá. A ferences atyák beköltözésükkor a templombelsőben egy kopott oltáron három faszobrot találtak, melyek a Boldogságos Szűzt, Szent Katalint és Szent Dorottyát ábrázolták. A régi helyére 1746-ban állították Zichy Ádám adományaként a ma is látható oltárt, s később ott helyezték el a Szent István és Szent László magyar királyokat, valamint Szent Ferencet, a szerzetesrend megalapítóját és a Páduai Szent Antalt ábrázoló szobrokat. A kegyoltár asztala 1752-ben készült el, az első mellékoltárt szintén a Zichy család készíttette, címerük ma is látható, mint ahogy a másik mellékoltáron a Jankovich családé. Az oltárkép a Lengyel család támogatásából készült, ezért fölötte az ő címerük díszlik. Lengyel Lajos jóvoltából került a templomba a Jézus Szíve oltár és a szószék. A harmadik oltár Niczky Borbála adománya, rajta a családi címerrel. A kép Szent Borbála lefejezését ábrázolja, mellette pedig a ferences rend női ágát alapító Assisi Szent Klára valamint Szent Koleta apátnő szobrai láthatók. A templomhajó elején lévő dombormű a Szentháromságot ábrázolja, míg a hajó közepére egy vörös márványlappal borított kriptát állíttatott magának és feleségének 1751-ben Gál Gábor. A templomhajóval egyidőben készült a nagy kripta, amelynek lépcsős lejárata a templomfal déli oldalán nyílik. Ott találtak végső nyughelyet a templom jótevői és báró Saarna Gottfried kuruc őrnagy.

Érdekességek

• A helybéli Hencz-család címere, a Somogy megyei levéltár egyik ablakán is látható.
• A kéményseprők cégalapító levele, Somogyban csak Andocsnak maradt meg. Ennek másolatát a polgármesteri hivatalában őrzik.
• Andocs múltjáról helytörténeti kutatásokat végzett, és azt az ezredfordulón a 100 magyar falu könyvsorozatban adta közre Bősze Sándor, a megyei levéltár igazgatója.
• Sárdi János operaénekes, színész községünk lakója volt

Nagykónyi, 1907. júl. 27. – Budapest, 1969. márc. 9.
Családja 1910-ben költözött Andocsra, ahol kis üzletet nyitottak. Ifjúkorának további részét Zala megyében töltötte, majd pápai tanulmányai után Dunaföldváron helyezkedett el tanítóként. Az Operaházban 1936-ban lépett fel először Ottó (Erkel: Bánk bán) szerepében. Országos népszerűségét a Te vagy a dal c. film (1940) alapozta meg. 1958-ban szerződött a Fővárosi Operettszínházhoz, ahol haláláig játszott. 1963-ban kapta meg az Érdemes művész címet. A művész andocsi éveit az önkormányzat márványtáblán örökítette meg.