Egyéb
Temetői Nyilvántartás
<iframe width=”560″ height=”450″ src=”https://andocs.mindigis.hu/cemetery/embed?id=0″ frameborder=”0″ allowfullscreen></iframe>
- november, 7
- 2481
- Temetői nyilvántartás
- More
Idősek Hónapja – Idősek Napja Ünnepség 2017. 10. 27.
Ahogy minden évben, idén is köszöntöttük Andocs és a hozzá tartozó Németsürüpuszta és Nagytoldipuszta szépkorújait, időseit. Pénteken délután egy csodás ünnepség keretein belül adtuk át ajándékainkat az időseknek és egy szórakoztató műsorral is kedveskedtünk nekik. Felléptek az óvodások és iskolások, táncoltak és énekeltek, valamint a Megarox Társulat két tagja is remek előadást hozott, híres és közkedvelt operettrészleteket adtak elő, melyek nagy sikert arattak a vendégek körében. Íme pár kép az ünnepségről.
Október 23.-i Ünnepség képekben
Centenáriumi Emlékfutás 2017. 10. 15.
Október 23.-ára emlékezünk!
Útfelújítás
Falunap 2017
Történelmünkből
Andocs történelme
A mai Andocs környékén már a honfoglalás előtt éltek emberek. Az Árpád-korban a Győr-nemzetség Óvári-Keméndi ágának a birtokai közé tartozott, az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben már plébániával szerepelt. 1391-ben Zsigmond király a lövöldi karthauziaknak adományozta e vidéket. Az 1536-ból az iratok három települést említenek: Egyházas – Andocsot, amely a toldi pálosoké, Nemes – Andocsot, amely Uzdy Mihályé és Ispán Mihályé, valamint Kápolnás – Andocsot, amely a lövöldi perjelé volt.
A törökök az 1500-as évek közepén érkeztek meg e területre, elűzve a lakosság egy részét. Feltehetőleg, az ott maradó családok összeköltöztek, így a török adószedők kevesebb adóházat tudtak összeírni. A hódoltság idején az andocsi lakosságot a papi teendőket ellátó laikusok, a liceátusok segítették katolikus hitük megtartásában.
1640-ben Jakusich György veszprémi püspök kezdeményezésére indult meg az andocsi misszió, melyet 46 évig a jezsuiták tartottak fenn, 16 plébániát és 56 helységet szolgáltak. 1643-ban P. Horváth János volt az első andocsi jezsuita atya, aki feljegyzéseinek tanúsága szerint üres plébániát és elárvult Mindenszentek templomát talált, ám a Szűzanya szobra épségben maradt. Az 1665-81 között a misszióvezető Horváth Miklós atya híres búcsújáróhellyé fejlesztette a kegyhelyet, amely Nyugat-Magyarországon ma is az egyik legjelentősebb. A török megszállást követően a jezsuitákat visszarendelték Pécsre, s a búcsújáróhely harminc évig gondozó nélkül maradt. Egy ideig az igali plébános szolgált Andocson is, mígnem a pusztulást látva a veszprémi püspök a ferenceseket rendelte a községbe. A négy apát szegényes missziós házát 1721-ben egy 12 szobás, új rendház váltotta fel, amely két év múlva a lángok martalékává vált. A mellette álló kápolna sértetlenül úszta meg a tűzvészt. A új kolostor alapkövét 1725 májusában tették le, s 15 éven át épült a ma is látható barokk stílusban. A gótikus kegykápolna a mostani templom szentélye lett. A templomot Padányi Bíró Márton, veszprémi megyéspüspök szentelte fel 1747-ben, s ekkor építették a templomhajóhoz a három harangot magába foglaló tornyot.
A templomhajóval egy időben építették a nagy kriptát is, ahol végső nyughelyet találtak a templom jótevői és báró Saarna Gottfried kuruc őrnagy, aki a Rákóczi-szabadságharc után a kolostorban talált menedéket.
A település 1726-tól a veszprémi püspökség birtoka volt, a század végére ezer fő fülé emelkedett a falu létszáma. Ekkor már római katolikus népiskola is volt Andocson. Az 1900-as évek elején a lakosság száma megközelítette az 1800 főt, annak ellenére, hogy az 1910-es években 111-en kértek kivándorlási útlevelet. Később, a csalódottan visszatérők állíttatták a templom előtti Szentháromság szobrot. Az első világháborúba 254 andocsi vonult be, s a harcokból 35-en nem tértek haza.
A civil szerveződések sorát 1894-ben az Iparoskör nyitotta meg, ezt követte az Olvasókör, az önkéntes tűzoltók, majd a lövész- és a leventeegyesület valamint a KALOT. 1948-ig működött a Hangya szövetkezet, az új gazdák hiteligényeinek kielégítését szolgálta a Hitelszövetkezet, a szarvasmarhatartást pedig a Tejszövetkezet. 1934-ben makadám utat építettek Karádig, Andocson pedig sportpályát avattak.
A második világháborút követő földosztásra 304-en jelentkeztek, részükre 1572 kh mezőgazdasági ingatlant osztottak ki, Németsűrűpuszta lakói ráadásul házhelyet is kaptak. Az 1872-től működő körjegyzőség önálló községi tanács lett 1950-ben, s ekkor alakult meg az első termelőszövetkezeti csoport Sztálin néven, majd két évvel később az Új Barázda. A későbbi termelőszövetkezeti összevonásokat közigazgatási rendezés követte. A település fejlődése annak ellenére is lelassult, hogy itt alakították ki a térség egészségügyi központját. Az általános iskola nehéz helyzetbe került azzal, hogy zsúfoltságával nem törődve oda körzetesítették a karádi iskola felső tagozatát. Az oktatási intézmény alsó tagozata a nem iskolai célokra épült egykori zárda épületébe került. Az önálló közigazgatásért folytatott harcot 1988-ban koronázta siker, ekkor lettek önállóak, ám a fontos közösségi épületeket ekkor már nem tudták létrehozni. A németsűrűi külterületi lakott hely mellett Toldipusztát is Andocshoz csatolták. Mindkét helynek egy-egy képviselője van az önkormányzati testületben.
A római katolikus templom története
A török hódoltság idején 1640-ben Jakusich György veszprémi püspök kezdeményezésére indult meg az andocsi misszió, melyet 1686-ig a jezsuiták tartottak fenn, akik 16 plébániát és 56 helységet szolgáltak. 1643-ban P. Horváth János volt az első andocsi jezsuita atya, aki feljegyzéseinek tanúsága szerint üres plébániát és elárvult Mindenszentek templomát talált, ám a Szűzanya szobra épségben maradt. Az 1665-81 közötti időben Horváth Miklós atya vezette a missziót, és híres búcsújáróhellyé fejlesztette a kegyhelyet, amely Nyugat-Magyarországon ma is az egyik legjelentősebb.
Miután a török megszállást követően a jezsuitákat visszarendelték Pécsre, az akkor már ismert búcsújáróhely harminc évig gondozó nélkül maradt. Egy ideig az igali plébános szolgált Andocson is, mígnem a pusztulást látva a veszprémi püspök a ferenceseket a községbe rendelte, 1716-ban. A négy apát szegényes missziós házát 1721-ben egy 12 szobás, új rendház váltotta fel, amely két év múlva a tűz martalékává vált. A mellette álló kápolna azonban sértetlen maradt. A új kolostor alapkövét 1725 májusában tették le, s 15 éven át épült a ma is látható barokk stílusban. A gótikus kegykápolna a mostani templom szentélye lett. A templomot Padányi Bíró Márton, veszprémi megyéspüspök szentelte fel 1747-ben, s ekkor építették a templomhajóhoz a három harangot magába foglaló harang-tornyot. Az andocsi kápolna tehát már a török hódoltság idejétől látogatott búcsújáróhely, a hívek ezrével keresték fel a Mária-ünnepeken, Szent Ferenc és Szent Antal napján. A főbúcsú napja Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én vált hagyománnyá. A ferences atyák beköltözésükkor a templombelsőben egy kopott oltáron három faszobrot találtak, melyek a Boldogságos Szűzt, Szent Katalint és Szent Dorottyát ábrázolták. A régi helyére 1746-ban állították Zichy Ádám adományaként a ma is látható oltárt, s később ott helyezték el a Szent István és Szent László magyar királyokat, valamint Szent Ferencet, a szerzetesrend megalapítóját és a Páduai Szent Antalt ábrázoló szobrokat. A kegyoltár asztala 1752-ben készült el, az első mellékoltárt szintén a Zichy család készíttette, címerük ma is látható, mint ahogy a másik mellékoltáron a Jankovich családé. Az oltárkép a Lengyel család támogatásából készült, ezért fölötte az ő címerük díszlik. Lengyel Lajos jóvoltából került a templomba a Jézus Szíve oltár és a szószék. A harmadik oltár Niczky Borbála adománya, rajta a családi címerrel. A kép Szent Borbála lefejezését ábrázolja, mellette pedig a ferences rend női ágát alapító Assisi Szent Klára valamint Szent Koleta apátnő szobrai láthatók. A templomhajó elején lévő dombormű a Szentháromságot ábrázolja, míg a hajó közepére egy vörös márványlappal borított kriptát állíttatott magának és feleségének 1751-ben Gál Gábor. A templomhajóval egyidőben készült a nagy kripta, amelynek lépcsős lejárata a templomfal déli oldalán nyílik. Ott találtak végső nyughelyet a templom jótevői és báró Saarna Gottfried kuruc őrnagy.
Érdekességek
- A helybéli Hencz-család címere, a Somogy megyei levéltár egyik ablakán is látható.
- A kéményseprők cégalapító levele, Somogyban csak Andocsnak maradt meg. Ennek másolatát a polgármesteri hivatalában őrzik.
- Andocs múltjáról helytörténeti kutatásokat végzett, és azt az ezredfordulón a 100 magyar falu könyvsorozatban adta közre Bősze Sándor, a megyei levéltár igazgatója.
- Sárdi János operaénekes, színész községünk lakója volt
Nagykónyi, 1907. júl. 27. – Budapest, 1969. márc. 9.
Családja 1910-ben költözött Andocsra, ahol kis üzletet nyitottak. Ifjúkorának további részét Zala megyében töltötte, majd pápai tanulmányai után Dunaföldváron helyezkedett el tanítóként. Az Operaházban 1936-ban lépett fel először Ottó (Erkel: Bánk bán) szerepében. Országos népszerűségét a Te vagy a dal c. film (1940) alapozta meg. 1958-ban szerződött a Fővárosi Operettszínházhoz, ahol haláláig játszott. 1963-ban kapta meg az Érdemes művész címet. A művész andocsi éveit az önkormányzat márványtáblán örökítette meg.
Településünk
A Balatontól délre Szántódot és Kaposvárt összekötő országút felénél fekszik Andocs. A térség egyik csomópontjának is tekinthető az 1117 lelkes település, hiszen Siófok felé az M7-es autópályát elérve, másfél óra alatt Budapesten lehetünk. Ugyanakkor Balatonlelle és Tab felé is könnyen elérhető. A Siófok-Kaposvár vasútvonal Nagytoldipusztán, Andocs központjától hat kilométerre érinti a falut. Bár a néhány száz lelkes falurész teljesen különálló, közigazgatásilag mégis szerves része a búcsúiról híres Andocsnak. Talán épp a központi elhelyezkedésének köszönheti, hogy a fent említett városok bármelyikébe könnyen el lehet jutni a naponta közlekedő autóbuszokkal.
A megyeszékhely felől érkezőt egy festői tó, a Sziget horgásztó fogadja.
A Szent Ferenc téren áll az önkormányzati hivatal, az iskola, és itt ágazik el az út Karád felé, amely szintén egy Balaton parti városba, Balatonlellére visz.